A Magyar labdarúgó-válogatott története

A Magyar labdarúgó-válogatott mérkőzéseinek, játékosainak, szövetségi kapitányainak története

                        21.

       MAGYARORSZÁG – ANGLIA   2:4  (1:3)

  1909. május 29., Budapest, Millenáris-pálya, 10 000 néző. Vezette: Groothoff (holland).

     MAGYARORSZÁG: Bihari Ferenc (Ferencvárosi TC, 2/-) – Manglitz Ferenc (Ferencvárosi TC, 4/-), Révész Béla (MTK, 1/-) – Weinber János (Ferencvárosi TC, 1/-), Károly Jenő (MTK, 10/9), Kanyaurek Lipót (Typographia SE, 1/-) – Weisz Ferenc (Ferencvárosi TC, 7/1), Nyilas István (Törekvés SE, 1/-), Késmárky Ákos (Budapesti TC, 1/1), Tóth-Potya István (Nemzeti SC, 1/-), Grósz József (Budapesti AK, 1/1). Szövetségi kapitány: Minder Frigyes (4).

   ANGLIA: Hardy - Crompton. Pennington - Warren, Wedlock, Litott - Pentland, Fleming, Woodward, Holley, Bridgett.

   Gólszerző: Bridgett (5.p.), Woodward (39.p.), Fleming (42.p.), Weinber János (79.p. öngól), Késmárky Ákos (44.p.), Grósz József (72.p.).

     A csapatot a válogató bizottság állította össze. 1909-ben Budapesten rendezték meg a FIFA évi rendes közgyűlését. A szokásnak megfelelően két mérkőzés erejéig hazánkba látogatott az angol válogatott is. Az első összecsapásra a válogató bizottság néhány fiatal játékossal megspékelt B-garnitúrát állított ki. Az eleve feladottnak tekintett első meccsen várakozást felülmúlóan játszott a megfiatalított gárda, s csak tiszteletreméltó kétgólos vereséget szenvedett a zömében profikkal felálló angol válogatottól. (A korabeli szakvélemény szerint a mérkőzésen szerepelt angol válogatottnál jobb csapatot nem lehetett kiállítani.) A mérkőzés hőse Bihari Ferenc kapus volt, aki több bravúros védéssel kápráztatta el az angol támadókat.

 

                   22.

      MAGYARORSZÁG – AUSZTRIA            1:1   (1:1)

 1909. május 30., Budapest, Millenáris-páya, 12 000 néző. Vezette: Wagstaffe Simmons (angol).

    MAGYARORSZÁG: Bihari Ferenc (Ferencvárosi TC, 3/-) – Rumbold Gyula (Ferencvárosi TC, 10/-), Szendrő Oszkár (Budapesti TC, 4/-) – Bíró Gyula (MTK, 6/1), Bródy Sándor (Ferencvárosi TC, 10/-), Vágó Antal (Fővárosi TC, 3/-) – Sebestyén Béla (MTK, 9/1), Kertész II Vilmos (MTK, 2/1), Koródy Károly (Ferencvárosi TC, 7/1), Schlosser Imre (Ferencvárosi TC, 13/8), Borbás Gáspár dr. (Ferencvárosi TC, 15/10). Szövetségi kapitány: Minder Frigyes (5).

    AUSZTRIA: Kaltenbrunner – Retschury, Vladar – H. Lenczewsky, Oppenheim, Preiss – Beck, Schrenk, Cl. Cargnelli, R. Höllerl dr., Pfeiffer.

    Gólszerző: Borbás Gáspár dr. (2.p.), Schrenk (17.p.).

      A csapatot a válogató bizottság állította össze, melynek tagjai Iszer Károly, Löwenrosen Károly, Herczog Ede, Zuber Ferenc, Malaky Mihály és Minder Frigyes szövetségi kapitány voltak. Úgy nézett ki, hogy a magyar csapat megismétli négy héttel korábbi sikerét, ugyanis Borbás Gáspár dr. egy formás támadás végén már a 2. percben megszerezte a vezetést. A folytatás azonban elmaradt, sőt a 17. percben Schrenk kihasználta a magyar védelem bizonytalanságát, s kiegyenlített. A játékidő további részében alacsony színvonalú játék folyt, a Schlosser Imre vezette csatársor körülményesen játszott, az osztrák kapu előtt alig tudott helyzetet kialakítani, s így az elbizakodott magyar csapatnak meg kellett elégednie a döntetlen eredménnyel.

    Bár esett az eső, 12 000 néző vándorolt ki a Thököly útra! Nézőrekord! Hja, az osztrák sógorokat akartuk elporolni, amúgy alaposan! A pályát, a Millenárist, a „Mili”-t 14 évvel ezelőtt hozta létre egy alkalmi társulás, a „Versenypálya Szövetség”. Homoksivatag volt a terep, amit a főváros – ingyen, de csak záros határidőre – átengedett. Egyesületek és magánosok áldozatkészsége, elsősorban Iszer Károlynak az egész családi vagyonukat kockáztató személyi hitele biztosította az építkezés zavartalanságát. Eredetileg gyepes volt – de hol van már a tavalyi gyep! Most tükörsimára hengerelt jó földtalajon focizhattak. A kontinensnek ebben az időben ez volt a legszebb és legmodernebb pályája. Salak futókörrel, ugró-, dobóhelyekkel, körül 500 méter kerületű aszfalt kerékpárospályával, teniszpályákkal úszómedencével. A két fedett lelátó 3000 főt fogadott be, az országos tornaünnepélyekre emelt harmadik, nyitott lelátó 1300 ülőhelyet biztosított. A másik egyenesben fedett állóhely! Ilyesmi sem volt még akkor sehol a világon, Angliát kivéve. Végül az állóhely nyitott része, összesen 12 000 fő befogadóképességgel. Nézőcsúcs!

 

                    23.

      MAGYARORSZÁG – ANGLIA                 2:8   (0:5)

1909. május 31., Budapest, Millenáris-pálya, 11 000 néző. Vezette: Hugo Meisl (osztrák).

   MAGYARORSZÁG: Bihari Ferenc (Ferencvárosi TC, 4/-) – Rumbold Gyula (Ferencvárosi TC, 11/-), Szendrő Oszkár (Budapesti TC, 5/-) – Bíró Gyula (MTK, 7/1), Károly Jenő (MTK, 11/9), Vágó Antal (Fővárosi TC, 4/-) – Feketeházy Gyula (Magyar Athletikai Club, 1/-), Weisz Ferenc (Ferencvárosi TC, 8/1), Schlosser Imre (Ferencvárosi TC, 14/9), Mészáros Árpád (Budapesti TC, 1/1), Borbás Gáspár dr. (Ferencvárosi TC, 16/10). Szövetségi kapitány: Minder Frigyes (6).

   ANGLIA: Hardy – Crompton, Pennington – Warren, Wedlock, Lintott – Pentland, Fleming, Woodward, Holley, Bridgett.

   Gólszerző: Fleming (4.p., 44.p., 55.), Woodward (12.p., 36.p., 58.p.), Holley (17.p., 89.p.), Schlosser Imre (47.p.), Mészáros Árpád (78.p.).

     A csapatot a válogató bizottság állította össze. A közönség tetszése ellenére a korabeli sportsajtó alaposan „kiosztotta” a csapatot és vezetőit. „A csatársor teljes elhibázott kombinációban állott ki – írta a Nemzeti Sport. – Úgy látszik a válogató bizottság csak úgy ad hoc rángatta össze őket. Mert lehetetlen, hogy a rendes körülmények között balszélső balösszekötőt, majd centert, az eredetileg balösszekötő pedig középcsatárt, a jobbszélső viszont jobbösszekötőt játszon. Hogy került Mészáros balszélső a centercsatár helyére? Vagy a gyávaságáról ismert Weisz Ferenc hányadszor pottyan be a pirossapkások közé immár érdemtelenül?”

 

                   24.

       MAGYARORSZÁG – AUSZTRIA            2:2   (1:1)

 1909. november 7., Budapest, Millenáris-pálya, 10 000 néző. Vezette: Neumann (német).

    MAGYARORSZÁG: Bihari Ferenc (Ferencvárosi TC, 5/-) – Rumbold Gyula (Ferencvárosi TC, 12/-), Szendrő Oszkár (Budapesti TC, 6/-) – Bíró Gyula (MTK, 8/1), Károly Jenő (MTK, 12/9), Gorszky Tivadar (Ferencvárosi TC, 12/1) – Sebestyén Béla (MTK, 10/1), Hlavay György (Nemzeti SC, 1/-), Késmárky Ákos (Budapesti TC, 2/1), Schlosser Imre (Ferencvárosi TC, 12/11), Weisz Ferenc (Ferencvárosi TC, 9/1). Szövetségi kapitány: Minder Frigyes (7).

    AUSZTRIA: Kroff – Weihrauch, Gross – Löwenfeld, H. Lenczewsky, Linzmayer – Beck, R. März, Schmieger, L. Neubauer, Andres.

    Gólszerző: Schmieger (5.p., 62.p.), Schlosser Imre (6.p., 48.p.).

      A csapatot  aválogató bizottság állította össze. Az osztrák vezető gól ellenére a magyar csapat végigtámadta a mérkőzést, melynek eredményeképpen előbb Schlosser Imre egyenlített, majd a vezetést is megszerezte, melyet a vendégcsapat kiegyenlített.

 

                 25.

     AUSZTRIA – MAGYARORSZÁG   2:1  (2:1)

1910. május 1., Bécs, Hohe Warte, 7000 néző. Vezette: Brandt (német).

   AUSZTRIA: Prager – Flor, F. Tekusch – Bielohlavek, P. Fischl dr., K. Tekusch dr. – Hussak, R. Kohn, L. Neubauer, Fischera, Andres.

   MAGYARORSZÁG: Domonkos László (MTK, 9/-) – Rumbold Gyula (Ferencvárosi TC, 13/-), Révész Béla (MTK, 2/-) – Bíró Gyula (MTK, 9/1), Károly Jenő (MTK, 13/9), Gorszky Tivadar (Ferencvárosi TC, 13/1) – Sebestyén Béla (MTK, 11/1), Dobó Gyula (Budapesti TC, 1/1), Késmárky Ákos (Budapesti TC, 3/1), Schlosser Imre (Ferencvárosi TC, 16/11), Mészáros Árpád (Budapesti TC, 2/1). Szövetségi kapitány: Minder Frigyes (8).

   Gólszerző: Fischera (3.p.), Hussak (34.p.), Dobó Gyula (9.p.).

     A csapatot a válogató bizottság állította össze, melynek tagjai Iszer Károly, Kiss Gyula, Löwenrosen károly, Malaky Mihály, Szüsz Hugó és Minder Frigyes szövetségi kapitány voltak. A mérkőzés előtt botrányos jelenetek játszódtak le a pályára nyíló bejárati kapuk előtt. A kintrekedt szurkolók több kaput betörtek, mire a rendőrség kordont vont a pálya köré, s akik később jöttek – hiába mutatták fel előreváltott, szabályos jegyüket –, már nem juthattak be a stadionba. A találkozó maga is hasonlóan izgalmas volt. Brandt játékvezető három tizenegyest is ítélt, gól azonban egyikből sem született: Neubauer és Schlosser Imre mellélőtte, Fischl büntetőrúgását pedig Domonkos László kivédte. A magyar csapatból csak az újonc Dobó Gyula játszott elfogadhatóan. Tőlünk közel 500 szurkoló utazott fel a csapattal Bécsbe, viszont csak egyetlen tartalék, Takács (Törekvés) kísérte a csapatot. A találkozó után Iszer Károly és Szüsz Hugó lemondott válogató bizottságbeli tagságáról.

 

                   26.

     MAGYARORSZÁG – OLASZORSZÁG   6:1  (2:0)

1910. május 26., Budapest, Millenáris-pálya, 12 000 néző. Vezette: Hugo Meisl (osztrák).

   MAGYARORSZÁG: Fritz Alajos (Ferencvárosi TC, 1/-) – Rumbold Gyula (Ferencvárosi TC, 14/-), Szendrő Oszkár (Budapesti TC, 7/-) – Bíró Gyula (MTK, 10/1), Károly Jenő (MTK, 14/10), Gorszky Tivadar (Ferencvárosi TC, 14/1) – Weisz Ferenc (Ferencvárosi TC, 10/2), Dobó Gyula (Budapesti TC, 2/2), Koródy Károly (Ferencvárosi TC, 8/2), Schlosser Imre (Ferencvárosi TC, 17/13), Borbás Gáspár dr. (Ferencvárosi TC, 17/10). Szövetségi kapitány: Minder Frigyes (9).

   OLASZORSZÁG: De Simoni – Varisco, Cali – Treré, Fossati, D. Capello – De Bernardi, Rizzi, Cevenini I, Lana, Boiocchi.

   Csere: Cevenini I helyett De Vecchi (46.p.).

   Gólszerző: Schlosser Imre (28.p., 48.p.), Weisz Ferenc (32.p.), Károly Jenő (74.p.), Dobó Gyula (74.p.), Koródy Károly (76.p.), Rizzi (88.p.).

     A csapatot a válogató bizottság állította össze, melynek tagjai Stobbe Kálmán, Kiss Gyula, Löwenrosen Károly, Malaky Mihály és Minder Frigyes szövetségi kapitány voltak. Az első magyar-olasz mérkőzést ünnepi külsőségek között rendezték: „az olasz vendégeket a pályára léptükkor a csepeli lőszergyári zenekar az olasz himnusszal fogadta”. A mérkőzésen a magyar csapat nagyszerűen játszott.

 

                   27.

     MAGYARORSZÁG – AUSZTRIA   3:0  (1:0)

1910. november 6., Budapest, Millenáris-pálya, 12 000 néző. Vezette: Blüher (német).

   MAGYARORSZÁG: Domonkos László (MTK, 10/-) – Feldmann Gyula (Nemzeti SC, 1/-), Szendrő Oszkár (Budapesti TC, 8/-) – Bíró Gyula (MTK, 11/1), Károly Jenő (Budapesti AK, 15/10), Takács Dániel (Törekvés, 1/-) – Weisz Ferenc (Ferencvárosi TC, 11/2), Bodnár Sándor (Nemzeti SC, 1/1), Koródy Károly (Ferencvárosi TC, 9/4), Schlosser Imre (Ferencvárosi TC, 18/13), Borbás Gáspár dr. (Ferencvárosi TC, 18/10). Szövetségi kapitány: Minder Frigyes (10).

   AUSZTRIA: Weinberg – Drexler, F. Tekusch – Weber, Reichl, K. Tekusch dr. – Beck, L. Neubauer, Studnicka, Fischera, Mayringer.

   Gólszerző: Koródy Károly (29.p., 77.p.), Bodnár Sándor (82.p.).

     A csapatot a válogató bizottság állította össze. A „sógorok” csak tíz emberrel tudtak kezdeni, mert Drexler lekéste a reggeli bécsi gyorsvonatot, délután ugyan csapata után utazott, de a vonat háromnegyed órás késése miatt csak a mérkőzés 11. percében érkezett meg és lépett pályára. Pályára lépése sem neki, sem társainak nem lehetett valami nagy öröm, hiszen a találkozót szakadó esőben játszották, ráadásul a magyarok kitűnően játszottak. A mezőny legjobbja Károly Jenő volt, de a csatárokat is nagyon dicsérték. A következő év első napjain bonyolította le az MLSZ az első több mérkőzéses válogatott túráját.

 

                   28.

     FRANCIAORSZÁG – MAGYARORSZÁG   0:3  (0:2)

1911. január 1., Párizs, Charentonneau, Stade du CAP, 2000 néző. Vezette: Brumberger (belga).

   FRANCIAORSZÁG: Verbrugge – Gravier, Maës – Du Rhèart, Morel, Bellocq – Beau, Rigal, Gindrat, Ducret, Sollier.

   MAGYARORSZÁG: Sipos Ernő (Magyar Athletikai Club, 3/-) – Révész Béla (MTK, 3/-), Szendrő Oszkár (Budapesti TC, 9/-) – Bíró Gyula (MTK, 12/1), Kürschner Izidor (MTK, 3/-), Takács Dániel (Törekvés SE, 2/-) – Weisz Ferenc (Ferencvárosi TC, 12/2), Károly Jenő (Budapesti AK, 16/10), Koródy Károly  (Ferencvárosi TC, 10/4), Schlosser Imre (Ferencvárosi TC, 19/16), Borbás Gáspár dr. (Ferencvárosi TC, 19/10). Szövetségi kapitány: Minder Frigyes (11).

   Gólszerző: Schlosser Imre (10.p., 31.p., 84.p.).

     A csapatot a válogató bizottság állította össze. A Párizs külvárosában játszott mérkőzésen Schlosser Imre három gólja (ez volt az első külföldön elért mesterhármas) döntötte el az újévi mérkőzést. Még egy furcsa nevezetessége volt ennek a találkozónak: Bródy Sándor eredetileg tagja volt az utazókeretnek, de mivel csak 13 játékos utazhatott – több pénz nem volt – Kürschner Izidor társaságában kimaradt a keretből. Végül mindkét játékos utazási költségeit saját egyesülete kifizette, így útra kelhettek. A franciák elleni mérkőzésen Bródy Sándor nem került a csapatba, ám felkérték, hogy legyen az egyik partjelző. Így a Ferencváros csapatkapitánya mégis „pályára lépett”: az oldalvonal mentén szaladgálta végig a 90 percet.

 

                   29.

     OLASZORSZÁG – MAGYARORSZÁG   0:1  (0:1)

1911. január 6., Milánó, Stadio Civico Arena, 5000 néző. Vezette: Goodley (angol).

   OLASZORSZÁG: De Simoni – Binaschi, De Vecchi – Ara, Milano I, Leone – De Bernardi, Cevenini I, Berardo, Rampini I, Corna.

   MAGYARORSZÁG: Sipos Ernő (Magyar Athletikai Club, 4/-) – Feldmann Gyula (Nemzeti SC, 2/-), Révész Béla (MTK, 4/-) – Weinber János (Ferencvárosi TC, 2/-), Bródy Sándor (Ferencvárosi TC, 11/-), Bíró Gyula (MTK, 13/1) – Weisz Ferenc (Ferencvárosi TC, 13/2), Károly Jenő (Budapesti AK, 17/10), Koródy Károly (Ferencvárosi TC, 11/4), Schlosser Imre (Ferencvárosi TC, 20/17), Székány Géza (33 FC, 1/-). Szövetségi kapitány: Minder Frigyes (12).

   Gólszerző: Schlosser Imre (22.p.).

     A csapatot a válogató bizottság állította össze. A magyar küldöttség második túramérkőzésére Párizsból hosszú, tizenhét órás utazás után szerdán éjfélkor érkezett meg Milánóba, ahol a pályaudvaron ünnepélyes fogadtatásban volt részük. Az ünneplés másnap reggel folytatódott, a csapat játékosait az egyik bankettról a másikra vitték, mutogatták a híres múzeumokat és műemlékeket. Folyt az ünneplés két és fél napon keresztül éjjel-nappal. A vendégszeretet maximális fokával lepték meg a magyar játékosokat azok az olaszok, akik az előző évi, budapesti, első olasz-magyar meccs 6:1-es vereségéért revansra készültek. Szinte sajnálta az egész magyar csapat, hogy Slózi (Schlosser Imre) az első félidő közepén kegyetlenül bevágta a barátibbnál is barátibb meccsen azt a labdát az olasz kapuba, amellyel újra legyőzték a vendéglátókat. A magyar csapat tagjai közül többen magyar neveken szerepeltek, így Weinber Vágó, Feldmann Földes, Weisz pedig Fehér néven.

 

                   30.

     SVÁJC – MAGYARORSZÁG   2:0  (0:0)

1911. január 8., Zürich, Hardau, 3000 néző. Vezette: Devitte (svájci).

   SVÁJC: Surdez – Müller,Würsten – Bark, J. Walter, Ehrbar – Weiss, Kaiser, Wyss I, Rubli II, Collet.

   MAGYARORSZÁG: Sipos Ernő (Magyar Athletikai Club, 5/-) – Révész Béla (MTK, 5/-), Szendrő Oszkár (Budapesti TC, 10/-) – Weinber János (Ferencvárosi TC, 3/-), Károly Jenő (Budapesti AK, 18/10), Kürschner Izidor (MTK, 4/-) – Weisz Ferenc (Ferencvárosi TC, 14/2), Koródy Károly (Ferencvárosi TC, 12/4), Bíró Gyula (MTK, 14/1), Schlosser Imre (Ferencvárosi TC, 21/17), Borbás Gáspár dr. (Ferencvárosi TC, 20/10). Szövetségi kapitány: Minder Frigyes (13).

   Gólszerző: Collet (50.p.), Wyss I (55.p.).

     A csapatot a válogató bizottság állította össze. A Párizsban és Milánóban aratott két győzelem és – valljuk meg – sok evés, ivás, mulatás, duhajkodás után következett a túra utolsó állomása: mérkőzés a leggyengébbnek ítélt ellenféllel, a futballban akkor még alacsony szintet képviselő svájci csapattal. A találkozó végül is nem úgy alakult, ahogy a csapat vezetői és játékosai elképzelték: a fáradt csapat benyomását keltő társaság örülhetett, hogy 0:2-es vereséggel megúszta. A találkozó után Minder Frigyes szövetségi kapitány és Kiss Gyula válogató bizottsági tag lemondott tisztségéről. A különítmény hazaérkezése után feltették a kérdést: mi volt a túra legnagyobb tanulsága: „A legnagyobb tanulság az – válaszolta Károly Jenő őszintén –, hogy érdemes volna egy ilyen globetrotter magyar válogatott csapatot szervezni, s azzal bekelendozni egész Európát…”

 

                    31.

      AUSZTRIA – MAGYARORSZÁG             3:1   (2:1)

 1911. május 7., Bécs, Hohe Warte, 7000 néző. Vezette: Istace (belga).

    AUSZTRIA: V. Müller – Kroyer, F. Tekusch – Wackenreuther, Kurpiel, Weber – Hussak, R. März, H. Schwarz II, Schmieger, Mayringer.

    MAGYARORSZÁG: Domonkos László (MTK, 11/-) – Rumbold Gyula (Ferencvárosi TC, 15/-), Csüdör Ferenc (MTK, 4/-) – Bíró Gyula (MTK, 15/1), Károly Jenő (Budapesti AK, 19/10), Kürschner Izidor (MTK, 5/-) – Szeitler Károly (Ferencvárosi TC, 1/-), Bodnár Sándor (Magyar Athletikai Club, 2/2), Kelemen Béla (Magyar Athletikai Club, 1/-), Schlosser Imre (Ferencvárosi TC, 22/17), Borbás Gáspár dr. (Ferencvárosi TC, 21/10). Szövetségi kapitány: Herczog Ede (1).

   Gólszerző: Bodnár Sándor (20.p.), Hussak (35.p.), R. März (43.p., 81.p.).

     A csapatot a válogató bizottság állította össze, melynek tagjai Iszer Károly, Járik Gyula, Missuray Ágost, Zuber Ferenc, Vida Henrik és Herczog Ede szövetségi kapitány voltak. A zuhogó esőben, a feneketlen mély talajú pályán megérdemelt győzelmet arattak az osztrákok. Az osztrák csapatban a két német származású cseh játékos, R. März és Kurpiel bizonyult a mérkőzés legjobbjának, no meg Schmieger „tanár úr”, akit hamarosan mint játékvezetőt, szövetségi kapitányt és végül mint remek rádióriportert ismert meg a magyar futballtábor. A magyar csapatnak volt esélye a szorosabb eredmény elérésére is, ám Schlosser Imre gyengén megrúgott tizenegyesét V. Müller szögletre ütötte.

 

                    32.

      MAGYARORSZÁG – SVÁJC         9:0   (4:0)

 1911. október 29., Budapest, Millenáris-pálya, 15 000 néző. Vezette: Hugo Meisl (osztrák).

    MAGYARORSZÁG: Domonkos László (MTK, 12/-) – Rumbold Gyula (Ferencvárosi TC, 16/-), Szendrő Oszkár (Budapesti TC, 11/-) – Bíró Gyula (MTK, 16/2), Bródy Sándor (Ferencvárosi TC, 12/-), Kertész III Adolf (MTK, 1/-) – Sebestyén Béla (MTK, 12/1), Bodnár Sándor (Magyar Athletikai Club, 3/2), Koródy Károly (Ferencvárosi TC, 13/6), Schlosser Imre (Ferencvárosi TC, 23/23), Borbás Gáspár dr. (Ferencvárosi TC, 22/10). Szövetségi kapitány: Herczog Ede (2).

   SVÁJC: Weilemann – Beuchat, Würsten – Keller, Ehrbach, Collet – Moll, Kaltenbach dr., Wyss I, Jörg, Kobelt.

    Gólszerző: Bíró Gyula (1.p.), Koródy Károly (5.p., 26.p.), Schlosser Imre (18.p., 56.p., 62.p., 79.p., 83.p., 85.p.).

      A csapatot a válogató bizottság állította össze, melynek tagjai, Iszer Károly, Fehéry Ákos, Lázár József, Malaky Mihály, Szüsz Hugó és Herczog Ede szövetségi kapitány voltak. A nagyarányú győzelem egyben a Millenáris-pályától való búcsúzást is jelentette.

 

                   33.

      MAGYARORSZÁG – AUSZTRIA  2:0   (1:0)

Wagner Trophy (Wagner-serleg), 1911. november 5., Budapest, Üllői út, 25 000 néző. Vezette: Dewitt (svájci).

   MAGYARORSZÁG: Domonkos László (MTK, 13/-) – Rumbold Gyula (Ferencvárosi TC, 17/-), Szendrő Oszkár (Budapesti TC, 12/-) – Bíró Gyula (MTK, 17/2), Bródy Sándor (Ferencvárosi TC, 13/-), Payer Imre (Ferencvárosi TC, 1/-) – Sebestyén Béla (MTK, 13/1), Bodnár Sándor (Magyar Athletikai Club, 4/3), Koródy Károly (Ferencvárosi TC, 14/7), Schlosser Imre (Ferencvárosi TC, 24/23), Borbás Gáspár dr. (Ferencvárosi TC, 23/10). Szövetségi kapitány: Herczog Ede (3).

   AUSZTRIA: V. Müller – Kroyer, F. Tekusch – Wackenreuther, Kurpiel, K. Tekusch dr. – Hussak, Little, Studnicka, Neumann, Mayringer.

   Gólszerző: Bodnár Sándor (30.p. 11-esből), Koródy Károly (53.p.).

     A csapatot a válogató bizottság állította össze. A találkozó volt a válogatott történetének első kupameccse. A tét az úgynevezett Wagner-serleg (Wagner Trophy) volt, melyet a soron következő hat magyar-osztrák válogatott párharcon jobban szereplő gárdának ajánlott fel a két ország szövetsége. A serleg „névadója” Rudolf Wagner, a fiatalon elhunyt, Bécsben és Budapesten is népszerű (Pesten a BTC bajnokcsapatában is szerepelt) kapus volt. Az első Üllői úti válogatott találkozó népes szurkolóserege sokáig izgulhatott a mérkőzés kimenetele miatt, hiszen a magyarok csak közepes teljesítményt nyújtottak. Még szerencse, hogy az osztrák Wackenreuther kihagyott egy büntetőt, csatáraink viszont „begyötörtek” két gólt.

 dsc_0063.jpg

A 33. mérkőzés magyar csapata. Balról az álló sorban: Bíró, Borbás dr., Rumbold, Bodnár, Szendrő, Bródy, Payer, Domonkos. Ülnek: Sebestyén, Koródy, Schlosser

 

                   34.

 

      NÉMETORSZÁG – MAGYARORSZÁG                 1:4   (0:2)

 1911. december 17., München, MTV ’79-Platz, 8000 néző. Vezette: Hugo Meisl (osztrák).

    MAGYARORSZÁG: Domonkos László (MTK, 14/-) – Rumbold Gyula (Ferencvárosi TC, 18/-), Csüdör Ferenc (MTK, 5/-) – Bíró Gyula (MTK, 18/2), Hlavay György (Nemzeti SC, 2/-), Payer Imre (Ferencvárosi TC, 2/-) – Sebestyén Béla (MTK, 14/2), Bodnár Sándor (Magyar Athletikai Club, 5/4), Kertész II Vilmos (MTK, 3/-), Schlosser Imre (Ferencvárosi TC, 25/25), Borbás Gáspár dr. (Ferencvárosi TC, 24/10). Szövetségi kapitány: Herczog Ede (4).

    NÉMETORSZÁG: Bork – Hempel, Koehnen, Ugi, Knesebeck, Hunder – Wegele, Förderer, Worpitzky, Hirsch, Thiel.

    Gólszerző: Sebestyén Béla (24.p.), Schlosser Imre (43.p., 74.p.), Bodnár Sándor (66.p.), Worpitzky (48.p.).

      A csapatot a válogató bizottság állította össze. A váratlan sikert néhány játékos kiemelkedő teljesítménye eredményezte. Ezen a találkozón győzött a magyar válogatott első ízben német földön. Schlosser Imre két góllal ünnepelte 25. hivatalos válogatottságát. „Mindenek elismerésével Rumboldot illeti meg a pálma – írja a Sport-Világ. – Angol bekk nagyságára nőtt meg Münchenben. Amit ott művelt, azt még magyar bekk nem produkálta. Payer és Bíró a régi hasznosak voltak. Schlosser és Bodnár a magyar csillagai, mint kurucok mondanák, pont azok voltak, akik kellett, hogy legyenek.”

 

                   35.

     MAGYARORSZÁG – NÉMETORSZÁG                 4:4   (1:4)

1912. április 14., Budapest, Üllői út, 25 000 néző. Vezette: Hugo Meisl (osztrák).

   MAGYARORSZÁG: Domonkos László (MTK, 15/-) – Payer Imre (Ferencvárosi TC, 3/-), Csüdör Ferenc (MTK, 6/-) – Bíró Gyula (MTK, 19/2), Bródy Sándor (Ferencvárosi TC, 14/-), Takács Dániel (Törekvés SE, 3/-) – Sebestyén Béla (MTK, 15/2), Bodnár Sándor (Magyar Athletikai Club, 6/7), Koródy Károly (Ferencvárosi TC, 15/7), Schlosser Imre (Ferencvárosi TC, 26/26), Borbás Gáspár dr. (Ferencvárosi TC, 25/10). Szövetségi kapitány: Herczog Ede (5).

   NÉMETORSZÁG: Werner – Röpnack, Hempel – Krogmann, Ugi, Kraus – Wegele, Jäger, Worpitzky, Kipp, Möller.

   Gólszerző: Schlosser Imre (9.p.), Bodnár Sándor (59.p., 65.p., 75.p. 11-esből), Möller (14.p.), Worpitzky (15.p., 23.p.), Jäger (41.p.).

     A csapatot a válogató bizottság állította össze, melynek tagjai Malaky Mihály, Lázár József, Löwenrosen Károly, Szüsz Hugó, Iszer Károly és Herczog Ede szövetségi kapitány voltak. Bár Schlosser Imre révén a magyar csapat szerzett vezetést, a müncheni súlyos vereségért revansra vágyó németek kilenc perc alatt megfordították a mérkőzés állását, sőt a félidő zárása előtt kialakították az előző mérkőzés végeredményét, csak fordított előjellel. A második játékrészben megemberelte magát a magyar csapat, s kapujához szögezte tetemes előnyben lévő ellenfelét. Főleg a sokat vitatott egyéniségű Bodnár Sándor volt elemében, s három góljával nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a magyar csapat döntetlenre tudta menteni a találkozót.

 

                   36.

      AUSZTRIA – MAGYARORSZÁG            1:1   (0:1)

 Wagner Trophy (Wagner-serleg), 1912. május 5., Bécs, Hohe Warte, 15 000 néző. Vezette: Howcroft (angol).

    AUSZTRIA: Noll – Graubart, F. Tekusch – Weber, Braunsteiner I, K. Tekusch dr. – R. Kohn, R. März, Studnicka, Fischera, Andres.

    MAGYARORSZÁG: Domonkos László (MTK, 16/-) – Rumbold Gyula (Ferencvárosi TC, 19/-), Payer Imre (Ferencvárosi TC, 4/-) – Vágó Antal (MTK, 5/-), Károly Jenő (Budapesti AK, 20/10), Kertész III Adolf (MTK, 2/-) – Sebestyén Béla (MTK, 16/2), Bodnár Sándor (Magyar Athletikai Club, 7/8), Kertész I Gyula (MTK, 1/-), Schlosser Imre (Ferencvárosi TC, 27/26), Borbás Gáspár dr. (Ferencvárosi TC, 26/10). Szövetségi kapitány: Herczog Ede (6).

    Gólszerző: Bodnár Sándor (22.p.), Fischera (88.p.).

      A csapatot a válogató bizottság állította össze. Tartalékként Kertész II Vilmos lemondása következtében Révész (MTK), és Einwag (URAK) utazott a csapattal.

 

                   37.

     SVÉDORSZÁG – MAGYARORSZÁG     2:2   (1:1)

1912. június 20., Göteborg, Walhalla, 2500 néző. Vezette: Meerum-Terwogt (holland).

   SVÉDORSZÁG: J. Börjesson – Malm, J. Levin – R. Wicksell, G. Sandberg, K. Gustafsson – H. Myhrberg, I. Swensson, E. Börjesson, Ekröhl, Bergström.

   MAGYARORSZÁG: Domonkos László (MTK, 17/-) – Rumbold Gyula (Ferencvárosi TC, 20/-), Révész Béla (MTK, 6/-) – Szury Kálmán (Budapesti AK, 1/-), Károly Jenő (Budapesti AK, 21/10), Vágó Antal (MTK, 6/-) – Sebestyén Béla (MTK, 17/2), Bodnár Sándor (Magyar Athletikai Club, 8/9), Pataki Mihály (Ferencvárosi TC, 1/1), Schlosser Imre (Ferencvárosi TC, 28/26), Borbás Gáspár dr. (Ferencvárosi TC, 27/10). Szövetségi kapitány: Herczog Ede (7).

   Gólszerző: Bergström (18.p.), I. Swensson (46.p.), Bodnár Sándor (37.p.), Pataki Mihály (68.p.).

     A csapatot a válogató bizottság állította össze. A stockholmi olimpiára utazó magyar válogatott főpróbája felemásra sikeredett. Az első svéd-magyar összecsapáson a vendéglátók közelebb álltak a győzelemhez.

 

                   38.

      NORVÉGIA – MAGYARORSZÁG                          0:6   (0:2)

 1912. június 23., Kristiania (Oslo), Gamle Frogner-stadion, 4000 néző. Vezette: Björn Gelbord (svéd).

    NORVÉGIA: Pedersen – Skou, Due – Johansen, Herlofson, Grubbe – Aass, Krefting, Haraldsen, Rolf Maartmann, Erling Maartmann.

   MAGYARORSZÁG: Domonkos László (MTK, 18/-) – Rumbold Gyula (Ferencvárosi TC, 21/-), Payer Imre (Ferencvárosi TC, 5/-) – Bíró Gyula (MTK, 20/2), Bródy Sándor (Ferencvárosi TC, 15/-), Blum Zoltán (Ferencvárosi TC, 1/-) – Sebestyén Béla (MTK, 18/2), Bodnár Sándor (Magyar Athletikai Club, 9/12), Kertész II Vilmos (MTK, 4/-), Schlosser Imre (Ferencvárosi TC, 29/28), Tóth-Potya István (Ferencvárosi TC, 2/1). Szövetségi kapitány: Herczog Ede (8).

   Gólszerző: Schlosser Imre (10.p., 89.p.), Tóth-Potya István (31.p.), Bodnár Sándor (49.p., 71.p., 73.p.).

     A csapatot a válogató bizottság állította össze. Az első norvég-magyar találkozót olyan pályán játszották, amelyen télen korcsolyáztak, hiszen jégpályaként szolgálta a norvég sportkedvelőket. Kristiania – ez volt akkor Oslo neve – sok jégpályával rendelkezett, ennek ellenére télen a nagy korcsolyázó igény miatt szükség volt a Frogner-pályára is. A kavicsos, kopár talajú pálya nem zavarta az olimpiára készülő magyar játékosokat, Schlosser Imre és Bodnár Sándor vezérletével egyre-másra alakították ki a helyzeteket a norvég kapu előtt, melyek közül hatot góllá is váltottak. Ezen a mérkőzésen öltötte magára a címeres mezt először Blum Zoltán, a magyar labdarúgás későbbi nagy értéke.

 

 





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 8
Tegnapi: 2
Heti: 8
Havi: 53
Össz.: 4 807

Látogatottság növelés
Oldal: 21-38. mérkőzés (1909-1912)
A Magyar labdarúgó-válogatott története - © 2008 - 2017 - magyarlabdarugovalogatott.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Laptop 1 Ft-ért? Regisztrálj most! - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »